Néha ilyen is van.

I. Budapest - M3/M0
 

Az előző hetet Sopronban töltöttem a Volt fesztiválon, és kissé sajnáltam is, hogy nem próbálhattam meg a nyugati határszélről a keletiig elstoppolni, de a körülmények nyomására Budapestig még vonattal jutottam. Sebaj, kipihenni azért nem sikerült magam, így kissé fáradtan dőlöngéltem ki a Mexikói útra hétfő reggel 8 körül,de azért összességében elég optimista volt: gyönyörűen sütött a nap, csicseregtek a madarak, és a 25-ös busz is csak 8 percet késett - minden optimális volt.

A szokásos helyemet kb. 8.25-kör foglaltam el és laza 10 perces várakozás után már meg is állt egy autó - igaz, hogy nem vettem észre, mivel zenét hallgattam, de a kedves sofőr még hátra is tolatott, hogy jelezzen nekem. Meglepő módon kedves ismerőst fedeztem fel a volánnál, a sofőr srác már a múltkor is kivitt az M0-ig, erre mondják azt, hogy kicsi a világ. Örültünk a viszontlátásnak, bár a 10 perces út során folyamatosan arról magyarázott, hogy a homo sapiens tönkreteszi ezt a bolygót, amivel tulajdonképpen nem is mondott hülyeséget.

II. M3/M0 - Geleji pihenőhely

Az M0 melletti Shell-kúton kellemetlen/kellemes meglepetés fogadott: egy stoppos kolléga már állt a kihajtónál! Mit lehet ilyenkor tenni? A stoppos-etikett szerint nyilván nem illik beállni mellé, elé, mögé, satöbbi, így sorsomba beletörődve egyszerűen kifeküdtem a hátizsákomra az árnyékban, várva, hogy mikor veszik fel a kollégát. Nos, sok szerencsénk nem volt, ugyanis a másik stoppos táblát tartott a kezében, így valószínűleg valami speciális helyre tartott, ami eléggé megnövelte a várakozási időt - végül nem egész 45 perc után foglalhattam el barátom helyét.

Jól sejtettem, hogy nekem tábla nélkül jóval könnyebb dolgom lesz: alig 10 perc várakozás után már meg is állt egy nagyon sáros nagyon Skoda, aminek igazán nem is akartam stoppolni (tanulság: minden autónak stoppolj!), és 9.40-kor már újra úton is voltam kelet felé. Kissé nehézkesen fértünk el a minden kacattal teli autóban, de sofőröm nagyon kedves volt, kiderült, hogy mindketten ismerjük a mátészalkai éjszakai életet, szóval egész jó hangulatban telt az út. Legalábbis addig, amíg el nem aludtam (ezt nem feltétlenül szabad idegen autóban megtenni), de szerencsére még a geleji pihenőhely előtt sikerült felriadnom (a fuvarom ugyanis Debrecenbe tartott, és nyilván nem akartam volna vele menni), ahol a sofőröm megjegyezte, hogy ő most megiszik egy kávét, mert kb. ő is majdnem elaludt velem együtt vezetés közben. Hát igen, talán nem is baj, hogy szétváltunk. :)

III. Geleji pihenőhely - Szerencs

A geleji pihenőhely mostanság nem hozott szerencsét, és a forgalom sem volt túlságosan jelentős, de ma bizony szerencsém volt, mert 15 perc után megállt egy kisteherautó, és elképeszteőn meglepő módon Miskolc felé tartott. Sőt, amikor jobban érdeklődni kezdtem, kiderült, hogy Abaújszántóra megy, ami nekem még csodálatosabb, hiszen egészen Szerencsig el tud vinni. 11.15-kor indultunk el tehát a pihenőhelyről és kb. 11.50-kor érkeztünk meg a szerencse városába - a sofőr különösen jófej volt, ugyanis tett egy kitérőt a kedvemért (Abaújszántóra nem feltétlen Szerencsen át kellett menni), így külön öröm volt útbaigazítani célja felé az általam már ismert terepen.

IV. Szerencs - Sárospatak - Sátoraljaújhely

Végcélomtól 50 km-re, rendkívül baráti környezetben, jó stopposhelyen, erős forgalomban raktam ki a hüvelykujjamat - egyszerűen minden ideális volt, öt perc alatt két autó is megállt nekem. A Tokajba igyekvő lengyel turistákat azért még visszautasítottam, de a Sárospatakra tartó házaspárnak  nem tudtam nemet mondani, sőt egészen jól elbeszélgettem velük, idegenvezetősködtem, szóval remek hangulatban telt az utazás. Végül 12.30-ra értünk el Sárospatak határához, ahol szentimentálisan elbúcsúztunk,és megkezdtem az utam utolsó 11 kilométeres szakaszát. A szerencsére itt sem panaszkodhatam, hamarosan egy idősebb úr furgonjába ugorhattam be (érdekes részlet: a slusszkulcson RR-rel kezdődött a rendszám, az nem a rendőrökhöz tartozik?), aki megosztotta velem a sztoriját, hogy őt egyszer 4 óra alatt sem vették fel, én meg próbáltam valamit magyarázni arról, hogy a szerencse forgandó, de végül csak megérkeztünk: 12.45-kor szállhattam ki a kocsiból Sátoraljaújhelyben.

Random vicces sztori: a geleji pihenőhelyen rendkívül vicces hangulatú autópálya-rendőrök gurultak oda mellém, és rákérdeztek, hogy hova megyek? Mikor a válaszomra ("Miskolcra.") nem reagáltak semmit, gondoltam rákérdezek, hogy "Na és Önök?". Erre mindenki óriási röhögésben tört ki, megjegyezték, hogy amúgy itt nyugodtan stoppolhatok (váó, megdöbbentő), aztán gázta adtak és elhúztak. Érdekesek ezek a rendőrök, nem mondom, de legalább nem sünök voltak.

Szóval néha ilyen is van. Hogy tényleg minden kijön. Remélem, még bőven lesz ilyen.

Nagyobb térképre váltás

Az útvonal számokban:
 

1. szakasz
Budapest, Sárrét park - M3/M0 elágazás 5 km
Időtartam: 8.35 - 8.45 (10 perc)
Érintett utak: M3

2. szakasz
M3/M0 elágazás - Geleji pihenőhely 130 km
Időtartam: 9.40 - 11.00 (80 perc)
Érintett utak: M3
Érintett megyék: Pest, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén

3. szakasz
Geleji pihenőhely - Szerencs 67 km
Időtartam: 11.15 - 11.50 (35 perc)
Érintett utak: M3, M30, 3, 37

4. szakasz
Szerencs - Sárospatak 40 km
Időtartam: 12.00-12.30 (30 perc)
Érintett utak: 37

5. szakasz
Sárospatak - Sátoraljaújhely 11 km
Időtartam: 12.35-12.45
Érintett utak: 37

Összesen tehát:
Budapest-Geleji ph.-Szerencs-Sárospatak-Sátoraljaújhely
251 km, 4 óra 10 perc
 

Továbbra is várom az érdekesebbnél érdekesebb stoppos sztorikat a stoppolj@gmail.com címre, remélem hamarosan már szemezgethetek a levelek között!